A Szex és NewYork óta már nem ciki a vénlányság/elváltság. Divatba jöttünk. Hetente újabb és újabb agyonamerikázott mozgóképszösszenet hirdeti a keserédes szinglilét minden előnyét és olykor megvillantja - méztől csepegő humorba áztatott keserű pirulaként nyeleti le velünk - a hátrányait.

A házasság rabságában élők gyakran a rózsaszínen csillogó bohókás életstílust látják benne, míg mások szánalmas vegetálásnak, bilincsbe kötött féléletnek, lázas és kétségbeesett keresgélésnek tartják, melyet a pokol legalsó bugyrában sem kívánnak maguknak. 

Milyen hát a szinglilét? Igazak a jól ismert klisék? Valóban szórakozás, bulizás, szex, koktélok, gátlástalan flörtölés, fitneszterem és karrier kapcsolódik hozzá… vagy éppen az elkeseredett kapálózás, folytonos szenvedés az egyedülléttől, menekülés a munkába, rendszeres látogatások a pszichológusnál, a plasztikai sebésznél, és a lelki sebek folytonos nyalogatása?

Nem vagyunk egyformák. Mindenki másként éli meg/át/túl ezt az időszakot. A legelterjedtebb szinglialfajok a teljesség igénye nélkül: Mindennapmássaldugok Lazacsaj, Nemérdekelaszex Kékharisnya, Csakapénzrehajtok Festettszőke, Csakamunkáméltet Karrierista, és egyre gyakrabban a Gyermekétegyedülnevelő Anya (ez csak amolyan szemi-szinglilét! – a szerk.).

Azonban vannak közös pontok, melyet elismerünk vagy sem, általános érvényűek mindannyiunkra:

• egyedül hajtjuk álomra a fejünket
• nem a párunkat hívjuk, ha lerobban az autónk az út szélén
• nem szeretjük a páros meghívásokat, ahol már megint csak mi jelenünk meg egyedül
• nyaralásunk célja jellemzően nem a klasszikus romantikus városok egyike
• barátokkal/szülőkkel/

• testvérrel járunk színházba/moziba/vacsorázni

A szingliséget (sic! - sajnos sem a magány, sem az egyedüllét nem megfelelő szó arra, amit kifejezni szeretnék) azonban különböző módon éljük meg: féltékeny feleségektől üldözve vagy féltékenyen… nevetségesnek vagy viccesnek… kínosnak vagy kötetlennek, örömtelennek vagy alkalmazkodásmentesnek… leprásnak tekintve, karanténba zárva, kirekesztve, vagy egy rossz kapcsolat rabjait mosolyogva szemlélve… nyitottan vagy lelkisérülten… dacosan vagy szabadon… ledéren vagy begubózva…

A szinglilét leginkább mindezek egyvelege, melynek arányait magunk keverhetjük saját recept szerint. Ezt az életformát lehet élvezni vagy lehet tőle szenvedni, de ha van választásom, én inkább élvezem.

És még egy apró megjegyzés: a szabadságot teljes mélységében leginkább egy hosszú rabság után lehet igazán élvezni.