„Azt szokták mondani, a munka mindenre orvosság. Nem az: gyakran még csak el sem fáradsz tőle: a legtöbb, amit eredményezni tud, valami ideges fásultság. És mindig ott van az idő. Várj, majd az idő. Ne sietesd az időt. Adj még időt magadnak. Van idő.…És túljutsz…

 Itt állok, a kreativitásom küszöbén, és nem tudom megtenni azt az aprócska, szükséges lépést… Bár sosem voltam teljesen hülye fizikából, most nyer valódi értelmet számomra a tehetetlenségi nyomaték. Képtelen vagyok kimozdulni képzeletem kőbe vésett határai…

Ha kritikát kapunk a családtagtól, baráttól, becsüljük meg, mert különösen értékes kincsre tettünk szert! Csak az mer valódi, építő kritikát megfogalmazni, akinek számára tényleg fontosak vagyunk. Azt gondoljuk, hogy saját életünket jobban ismerjük, pontosabban látjuk, mint…