Ha már az egyensúly volt a tegnapi téma, szívesen belemélyednék ebbe a kérdésbe a nőiesség, ill. női külalak tekintetében. Megnézve egy-két regisztrációs lapot (elsősorban hímpéldányokét persze!), rájöttem, hogy sokkal több férfi kedveli a természetes szépséget, mint mi, nők gondolnánk!
Sok helyen olvasni, hogy műkörmök, smink, plasztika, stb. nem elvárás, sőt, olykor kifejezetten nem kívánatos. Ezen egy kicsit elgondolkodtam.
Azok a bizonyos férfimagazinok, ahol a címlapon (és gyanítom, a belső oldalakon is) tökéletesre photoshopolt, 50 kilós, mégis minimum D kosármérettel rendelkező, műszempillás macák pózolnak, akkor kinek készülnek? A nőknek?
Vagy a helyi férfi-közönség már beleunt a képnézegetésbe? (az is lehet, hogy itt nincsenek macsó férfiak, akik ilyen cicamagazinokat vásárolnak, vagy ami még valószínűbb, nem írják ki a reglapjukra bemutatkozó sorként…)
A lényegen ez nem változtat: megoszlik a férfiak véleménye természetesség tekintetében. Mi nők pedig, igényességünk, természethez való vonzódásunk szerint eldönthetjük, milyen ideált szeretnénk megtestesíteni:
a.) botoxolt, szilikonozott, kollagénezett, ragasztott, varrt, leszívott testtel szeretnénk „végigbombázni” a plázákban (hogy a kigúvadó szemű, korosodó férfiak a feleségüktől kapott pofonsorozat hatására esti borogatásra szoruljanak),
b.) vagy éppen a másik végletet megtestesítve, szőrös lábbal és hónaljjal, lombfűrészre váró szemöldökkel, zsíros, vagy éppen vízhiányos bőrrel, kényelmes, ám kevéssé mutatós kertésznadrágos, sportcipős vagányként koslatunk az utcán (jelentős szemrehányás-mennyiségtől mentesítve ezzel a már imént említett korosodó férfiakat)
Persze tudom, hogy nem kell szélsőségesen gondolkodni, de könnyedén belátható, hogy nehéz ebben a labirintusban eligazodni! Így aztán nem teljesen kizárt, hogy egy mutatósabb buksiban is lapul némi ész, és az sem törvényszerű, hogy minden slampos nő kékharisnya.
Kedves férfiak, ne legyenek hát nagyon szigorúak!
Kedves nőtársaim, lehet, hogy megpróbálhatnánk mi is elfogadóbbak lenni?