Szeretek olvasni –  szinte mindent, válogatás nélkül. A tudományos-fantasztikus irodalom, azonban valahogy elkerülte eddig a figyelmemet.  A Csillagok háborúja, a Star Trek és hasonló fantáziavilágok sajnos nem ragadták meg különösebben a képzeletemet. Sajnos számomra ezek sem tudományosnak, sem különösebben fantasztikusnak nem tűnnek.

Ezekből kiindulva leszűrtem a – most már belátom: elhamarkodott – következtetést, hogy a sci fi szerzők folyamatosan földi szinten rekedt képzelőerejük betonfalaiba ütköznek, és képtelenek valami újat, mást, többet alkotni.

Miért gondoljuk, hogy az élet a világegyetem más pontjain is hasonló alapokon nyugszik, mint nálunk? Amikor óvodás voltam, a homokozó szélén ülve eljátszottam a gondolattal, hogy a homokozó egy mikrovilág kozmosza, ahol tér és idő egészen más nagyságrendben értendő, mint a mi világunkban. Elképzeltem, ahogy egy gigantikus játszótéren a mi kis világunk meglapul a sarokban, és csak a megagyerekek játékos csapongásán múlik a mi világegyetemünk sorsa. 

Olyan könyvekre vágytam, amelyek egy kicsit elrugaszkodnak a földi mindennapjainktól, ahol a motiváció nem feltétlenül a hatalom megszerzése, az eszköz nem mindig a háború, és a nagyságrendek, életformák, alapgondolatok is változatosak, ahol a cél nem csupán az előrevetített apokaliptikus pillanat elkerülése.

Végre sikerült sutba vágnom szűklátókörűségem béklyóit és ráleltem a megfelelő irodalomra.

Most próbálkozom az első gyöngyszemekkel, és újak felkutatását tervezem. Egy egészen új dimenzió nyílt meg.

Tetszik!