„Azt szokták mondani, a munka mindenre orvosság. Nem az: gyakran még csak el sem fáradsz tőle: a legtöbb, amit eredményezni tud, valami ideges fásultság. És mindig ott van az idő. Várj, majd az idő. Ne sietesd az időt. Adj még időt magadnak. Van idő.
…
És túljutsz rajta, így igaz. Egy év múlva, öt év múlva. De nem úgy jutsz túl rajta, mint a vonat, amely kibukkan az alagútból, átrobog a napfényes dombvidéken, és sebesen, zakatolva ereszkedik le a Csatornához vivő lejtőn; úgy kerülsz ki belőle, mint a sirály az olajszennyezte hullámokból. Csúffá téve egy életre.”
Julian Barnes
