Tavaly nagyon lerövidült számomra az adventi időszak. Mire észbe kaptam, hogy készülnöm kellene, már itt is volt az ünnep, és a kapkodással, rohanással klasszul ki is végeztem a karácsonyi hangulatomat.
Lehet utálni, elbizniszesedettnek, giccsesnek, puncsosnak, mesterkéltnek nevezni az ünnep előtti napokat, de én szeretem. Ha választhatok, hogy utáljam vagy élvezzem, én az utóbbira voksolok.
Nehéz úgy nyilatkozni erről a kérdésről, hogy ne vesszek bele a nagy rózsaszín vattacukorba, vagy ne süllyedjek a karácsonyt a vásárlás posványába lerántani készülő sáros, szürke tömegbe. Én inkább élvezem a vattacukrot, és próbálok nem behódolni a média sulykolta beszerzési kényszernek.
Röviden: ha választhatok, hogy hanyatt vágódjak egy adag folyékony szappanon a fürdőszobában, vagy szappanbuborékot készítsek belőle, ismét az utóbbit választom. Rajtunk áll, mit hozunk ki belőle.
Nem kötelező szeretni, de miért ne tennénk?
