Olyan gyakran merül fel bennem ez a kérdés, hogy néha már azt gondolom, hogy ennek a kérdésnek a mentén éljük az életünket.
Miért olyan nehéz megtalálni az egyensúlyt? Meddig egészséges, szép, érthető, természetes, elfogadható, példaértékű, kedves, színes, bájos, követendő vagy éppen nyílt valaki vagy valami? Hol jön az a pillanat, amikor túlzó, mű, harsány, egészségtelen, kihívó, természetellenes, visszataszító, ellenszenves vagy beteges lesz ugyanaz?
Hol a határ az egészségben, szépségben, szeretetben, időbeosztásban… Bármiben!
Kinek mi a határ? Meddig tudom, és meddig kell elfogadnom más határait?

Azt hiszem, ez egy olyan komplex kérdés, amire olykor vissza-visszatérek majd a későbbiek során. Mennyire vagyunk képesek kompromisszumot kötni? Meddig érdemes?
Olyan nehéz megtalálni az egyensúlyt! Megtartani még nehezebb!
Mikor jön el az a pont, amikor az ember elveti a sulykot? Mikor lesz a karcsúságból anorexia, a szorgalomból munkamánia, a szeretetből majomszeretet, a baráti italozásból alkoholizmus, a takarításból tisztaságmánia, a segítségből terror, a…
Mikor, hol és hogyan találhatjuk meg a megfelelő határt?

Nem tudom megmondani! Nehéz kérdés. Ilyenkor legjobb a barátok segítségére, az ő meglátásaikra támaszkodni. Higgyük el, hogy ők néha jobban látják a határainkat, mint mi magunk! Merjünk rájuk hagyatkozni!