Hallgatom az új CD-t a kocsiban, újra és újra... Tetszik. Az az egy szám, ami miatt megvettem a lemezt, már az agyamra megy; azok, amelyek felett korábban átsiklottam, lassan haladnak felfelé a kedveltségi létrámon. Így vagyok az emberekkel is. Nem hiszek az első látásra szerelemben. Időre van szükségem az értékek feltérképezéséhez.
Persze a szimpátia nem árt az elején.
(No és persze az sem ártana, ha tudnék beosztással élni, és nem hallgatnám agyon az új lemezt... de akkor nem fedezném fel a valódi rejtett értékeket...)
