Szebb, jobb, igazságosabb világot szeretnénk, és nagyban tervezünk. Külső segítséget várunk, támogatásra, vezetésre, más irányítására áhítozunk, keressük a helyünket, hogy hova csapódhatunk lelkiismeretünk szerint. Vallások, szólamok, dogmák, eszmék… Ezek mellett eltörpül az egyén. “Csepp vagyok a tengerben; jelentéktelen senki, egy hangya a bolyból… egy légypiszok az ablakon… egy hóvirág az erdő mélyén..."

Merjünk hinni az egyének erejében: nincs értelme országokban, városokban, vallásokban, rendszerekben gondolkodni. Az elvont dolgoknak csak annyiban van valódi értelmük, amennyire azokat az egyének meghatározzák.

Csak az egyének képesek dolgokat létrehozni, végrehajtani; rendszerek, ideológiák nem!