A feltétlen őszinteség bizalom és bátorság kérdése. Jelen esetben a bizalom alatt nem kis mértékben önbizalmat is értek: aki nem tudja önmagát elfogadni, mástól sem várhatja el, hogy a viselt dolgait akceptálja. Az első lépés tehát, hogy önmagunkkal szemben próbáljuk meg kiiktatni a hazugságot, az áltatást, a finomítgatást, hogy tisztán láthassuk és felvállalhassuk önmagunkat – később persze a külvilág felé is.

A valóban őszinte embereket gyakran bélyegzik antiszociális, összeférhetetlen vagy goromba embereknek. Bár tudom, hogy az élet nem egy népszerűségi verseny, nem szeretek folyton szembekerülni a környezetemmel, ezért (csekély számú) kiválasztott célszemélyek csoportján tesztelem a teljes (és kölcsönös) nyitottságot, ahol nincs helye tettetésnek, mórikálásnak, mellébeszélésnek, kegyes (és kegyetlen) hazugságoknak, csak a (valós, vagy vélt) igazságnak. Üdítő élmény! Kipróbálását javaslom mindenkinek!