Néhány hete egy kedves ismerősöm (igazi egyedi haver!) nekem szegezte a kérdést, hogy mi az életem célja. Habogtam, hápogtam, és csak a minden anya számára triviális válasz jutott eszembe: gyermekeim felnevelése boldog környezetben, meg a világjobbítási törekvések, no és persze az egyéni fejlődés. Valódi unalmas válaszok.
Azóta többször elgondolkodtam, hogy vajon mi lehet az életben még igazán csodálatos, ami teljesebbé teheti az életem. Talán ez:
Szeretnék a része lenni valaki legszebb emlékének.
