Furcsa egy dolog ez! Kinek jó, kinek kevésbé... Szelektálunk, felejtünk.

Hallgatunk, beszélünk, tapasztalunk, és néhány nap - pláne évek - múlva a szeszélyes emlékezetünk nyújtotta információkra támaszkodhatunk csupán . Ugyanaz az esemény, előadás vagy mese másként él bennünk, mert a magunk szűrője szerint tapasztaljuk meg, és elvárásaink szerint szortírozzuk az történteket.

Emlékezetünk azokat az információkat szereti tárolni, amelyekre hosszan vártunk, vagy amelyektől régen rettegtünk.

Az emlékezetet nem a mesélő száj határozza meg, hanem a hallgató fül.