Év végén óhatatlanul felmerül az emberben, hogy elgondolkodjon, mit is tudott felmutatni az elmúlt évben. Jön az elégedetlenség, a fogadkozás, amely persze rendre kifullad az első hónap végéig.
A kereskedelemben remekül lekövethető a folyamat. Míg az év túlnyomó részén a hipermarketek szórólapjain rendre felesleges, túlfinomított, zsírtól csöpögő, egészségtelen de annál finomabb termékekkel találkozhatunk, januárban elszaporodnak az ugyancsak felesleges, de pillanatnyilag hasznosnak tűnő sporteszközök, fogyasztó teák, proteinkészítmények, vagy éppen a dohányzásról való leszokást segítő tapaszok, eszközök, kezelések.
Gondoljunk csak bele: éppen elhatároztuk, hogy lefogyunk, egészségesebben élünk, leszokunk a dohányzásról, többet sportolunk, és máris tálcán kapjuk a megoldást. Hát nem megható, hogy mennyire foglalkoznak velünk? Kitalálják minden titkos gondolatunkat. Januárban erről szól az élet. És jön a február, a farsang, a mulatság, az újabb eszem-iszom-dohányzom időszak, és ismét belépünk a körforgásuk következő ciklusába.
Van ennek értelme? Sokan felismerik a ritmikusan ismétlődő körforgás csapdáját, és nem hajlandóak belelépni. „Nincs semmi értelme az újévi fogadalmaknak. Úgyis belebuknék, nem is kezdek bele. Ez a nap is olyan, mint a többi…”
Ebben persze van igazság, én mégsem tartom haszontalannak a visszatekintést és a megfelelő következtetések levonását. Folyamatos kontroll nélkül kifolyik az életünk a kezünkből. Valóban nem több/szebb/jobb az év utolsó vagy éppen első napja, mint a többi, de ha az év során nem tudtuk rászánni magunkat, hogy számot vessünk a mindennapjainkkal, akkor nem szalasztanám el a lehetőséget.
Persze, ha egész évben rendszeresen sétáltunk, sportoltunk, tudatosan éltünk, és csak ritkán engedtünk az elveinkkel amúgy ellenkező csábításoknak, akkor gratulálok, ez az időszak is csak legyen ugyanolyan, mint a többi!
