Kellemes Popper Pétert olvasni, néha az ember még el is hiszi, hogy igaza van.

A gondolatmenettel kapcsolatosan egyet jó tudni: Popper Péter szokatlanul tisztességes - ateista. Legalábbis hittől, vallástól függetlenül próbál meg írni - és ami ettől elválaszthatatlan, gondolkodni.

A hittel, de még inkább Istennel egyetlen kicsi bökkenő van: túl sok jel utal arra, hogy tőlünk függetlenül létező valóság.

Nyilván nem lehetetlen, hogy Isten pár (vagy pár száz) év múlva az életerő sorsára jut, ha sikerül megfejteni az ÉLET (igen, a nagybetűs, a misztikus) titkát. Hogy mitől fog ugyanaz a sejtkupac egyszer élni, egyszer meg halni.

Míg ez a megfejtés meg nem születik, Istennek komoly tere van bennünk és közöttünk.

Persze, ha ez a megfejtés megszületett, jöhet a következő sansz: ha Isten netán mégse lenne, és az ember nem az Ő képmására és hasonlatosságára alkottatott, mitől a hit és a gondolat teremtő ereje? :)

@zfuly: Alapvetően egyetértek a kommenteddel.

Popper Péter valóban ateistának tűnik, bár én az eddigi Popper-olvasmányaim alapján inkább agnosztikusnak nevezném.
Számomra az különösen szimpatikus benne, hogy elfogadta, és valóban megértette a hívőket – sosem vetemedett Isten-tagadásra, és tiszteletben tartotta a hit (≠ vallás, ld. Hit című bejegyzés) szabadságát.
Egyébként miért ne lehetne Isten egy tőlünk függetlenül létező valóság? Én nem látok ellentmondást.
Ami az ÉLET titkát illeti, éppen a HIT ad rá jelenleg egyedül választ – ezt lehet elfogadni vagy sem, de azok számára, akik nem fogadják el, jelenleg egyetlen racionális alapokon nyugvó, hibátlan logikával felépített válasz-teóriát sem ismerek.

HA születne/létezne alternatív, racionális alapokon nyugvó megfejtés, csak akkor lenne elfogadható, ha kitérne és magyarázatot adna a hit és a gondolat teremtő erejére is…

Popper álláspontjához:

Az ateista és agnosztikus közötti különbség érzésem szerint csak Isten, mint létező tagadásának határozottsága. Az atetista ki meri jelenteni, hogy Isten nincs, az agnosztikus óvatosabb: "én nem hiszek benne". Na de akkor? Nem mindegy, kicsit nincs vagy nagyon nincs?

A hívőket elfogdata, de időről időre kivillan, hogy -maga nem hívőként- meg nem érthette őket, legalábbis természetes módon hiányzik az empátia. Teljes empátia csak azon dolgokkal lehet, melyben magunk is hiszünk, egy (maradjunk ennél) nem hívő számára a "hívőség" csak kevesebb értékű lehet saját magánál. Ha ugyanis több lenne, akkor változtatnia kellene.
Az "egyenértékűség"-ben nem hiszek, az önmagunk becsapása és hazugság a környezetnek. Az, hogy két alapvetően ellentétes világszemléletet ténylegesen egyenértékűnek tartsunk, éppoly valószínű, minthogy egy gombostű megáll egy másik gombostű hegyén.