Miért akarom jobbítani a világot? Miért nem veszem észre, hogy mindaz, amit teszek felesleges (de legjobb esetben is csupán öncélú)?

Az emberek zöme úgysem foglalkozik semmivel, hiszen annyira önmagával van elfoglalva, hogy észre sem veszi a környezetét. Elmegyek mellette az utcán és fellök, lefröcsköl, lábamra lép. A legszomorúbb, hogy már észre sem veszi. Ő sem, mi sem. Megszoktuk, elfogadjuk, része az életünknek.

Ezt nem szeretném szó nélkül elfogadni, nem tudok, és nem akarok belelapulni a gigantikus tojástartóba a jövő elhidegült emberiségének keltetőjében.

Talán igaz, hogy a bejegyzéseim csak azokhoz jutnak el, akik már maguk is nyitottak a hasonló gondolatokra, és eddig sem löktek fel az utcán, de én hiszem, hogy nem hiábavalóak a gép előtt töltött perceim. Nem szeretnék senkit megtéríteni, átformálni, de örülnék, ha tudnék gondolatokat ébreszteni.

A legfontosabb még el sem hangzott: nekem van szükségem arra, hogy ezeket a gondolatokat lejegyezzem.