Nekilátok!
Nem szoktam blogot olvasni. Nem is tudom, hogy vannak-e szabályok, amelyeket be kell tartani, szokás-e megszólítást írni, vagy bármilyen célkitűzést tenni az elején. Nincsenek illúzióim. Ha én nem olvasok blogot, akkor nyilván más sem feltétlenül fogja az én keresetlen soraimat böngészni a folytatásért remegve. De ez most egyáltalán nem számít! Csak írni szeretnék. Nem könyvet, regényt, csak gondolatokat – kötelezettség, kényszer, megfelelni vágyás nélkül. Itt az alkalom, hogy elkezdjem. Már régen él bennem a vágy, hogy kiírjak magamból „dolgokat”: kétségeket, kérdéseket, gondolatokat, feltételezéseket, érzéseket, történeteket.
Vannak barátaim, szüleim, gyermekeim, akikkel naponta beszélgetek, mégis olykor szeretnék személytelenül, gátlások nélkül, tökéletesen „szabálymentesen” írni. Az első lépés megtörtént!
Írok. Élvezem. Azt hiszem, ez több, mint amit az első naptól reméltem. Szép álmokat!