Bekapcsolom a rádiót, kinyitom a napi sajtó legfrissebb példányát, megnézem az óriásplakátokat, az utcán a szórólapokat, és ma valahogy üldöznek a „plasztika-hírek”. „Varrassam fel, szívassam le, alakíttassam át, töltessem fel!” Tényleg ennyire fontos lenne, hogy hogyan nézünk ki? Persze, fontos! Nekem is! De amikor azt hallom, hogy 18 éves lánykák műanyagot varratnak magukba, hogy megfeleljenek napjaink Barbie-ideáljának, hogy elhagyott negyvenes nők csak átszabva érzik „versenyképesnek” magukat fiatalabb társaikkal szemben, visszahőkölök!
Lehet egy könyvborító bármilyen vonzó, egy pillantás alatt felmérem, hogy értéket tartalmaz-e. Ha tehetem, antikvár könyvet vásárolok, mert annak története van, hozzáadott értéke a betűkhöz; múltja, jelene. Persze óvom a könyvet, hogy jövője is lehessen: vigyázok rá… óvom a testem, karbantartom, de nem kérek műanyag borítót.
Szeretnék méltósággal megöregedni, megőrizni testi-szellemi fittségemet, belső értékeimet.
Ezt kívánom magamnak, és Önöknek is, kedves Antikvár Könyvtársaim!