Divatos manapság, (mikor nem volt az?) szidni a jelent, félni a jövőtől. „Hova jutunk így?” „ Rossz irányba haladunk!” „Elfajul a világ!” „Ez bezzeg nem történhetett volna meg 20 éve!... 100 éve!... 200 éve!” „Elkorcsosul az emberi faj!Úgy tűnik, nincs más választásunk: egyet kell értenünk, hiszen valóban erőszakot, erkölcstelenséget, hazugságot, szennyet tapasztalunk magunk körül.

De régen minden szebb volt? Jobb volt? Erkölcsösebbek voltak az emberek? Toleránsabbak?
Mi változunk vagy a világ? Az értékrend vagy az emberek?
Talán régen nem voltak hasfelmetszők, sorozatgyilkosok, kapzsik, elnyomók, kiváltságosak? Rosszul tudom,hogy a prostitúciót nemes egyszerűséggel csak a legősibb mesterségként tartjuk nyilván? Régen nem kiemelt látványosságnak számított a mindig aktuális bukott szerencsétlen megnyúzása, kiherélése, megvakítása, karóba húzása? Ma okkal nehezményezzük, hogy egyes filmeknél az egy képkockára jutó vér mennyisége meghaladja az öt litert, és gyakran kárhoztatjuk a túlságosan realista ábrázolású filmeket, hogy ártanak gyermekeink lelki fejlődésének.És a középkorban, amikor a vásári látványosságnak számító csonkítások mellett nem voltak ott a 16-os karikák, akkor jobb volt? Az egyszerű csonkítást a gyerekeknek szóló matiné-előadásokon végezték. Akkor nem voltak idióták? Vagy kevesebb volt a rendelkezésre álló eszköz? Vagy nem ismertük a tömegpusztító fegyvereket? Vagy egyszerűen a média hiánya okán nem lehetett értesülni a rendkívüli eseményekről?

Nem gondolom, hogy helyes úton jár a világunk, de mielőtt megkongatjuk a vészharangot és elmormolunk egy utolsó imát az apokaliptikus pillanat előtt álló kis világunk felett, nézzünk egy pillanatra rózsaszín szemüveg nélkül a múltba, és lássuk be: az emberiség régen sem volt szent.