"Kilép a nő az ajtón, hűvös, kemény levegő csap az arcába. Végre tisztán lát;talán túl élesen. Szikrázóan, kacagtatóan süt a nap. A reggel visszaadja az árnyékokat és mélységeket, amelyet az alkonyat elrabolt. Akár boldog is lehetne, de aki tisztán lát, többnyire kesernyésen boldog.
Megadatott a tisztánlátás képessége: ez boldogítja; de a látvány keserédes, ellentmondásos. Az ablakon kitekintő féri arcát felszeletelte a reluxa éles árnyéka. A szája tetszik, a szem a "félek tükre"...
Jól van ez így!"

T.A.