Vakság

 2010.07.13. 18:36

Egy ismerősöm szerint a valóban finom nő akkor is a szája elé teszi a kezét ásításkor, ha egyedül van egy sötét szobában. 

Ez elgondolkodásra késztetett. Nem is annyira az érdekelt, hogy vajon beleférek-e az áhított "finom nő"-kategóriába, hanem inkább az, milyen jópofa megközelítés ez: a láthatatlanság illúziója kihozza valódi énünket.  (hány sofőrt láttam már orrot piszkálni, fület turkálni! megmagyarázhatatlan, hogy néhány átlátszó üvegtábla hogyan keltheti a láthatatlanság csalóka érzetét.)

José Saramago Vakság című könyve (melyet nemrégiben filmvászonra is vittek) elgondolkodtatott, milyen feneketlen mélységei vannak az emberben lakozó személyiségnek. Milyen pokoli bugyrokba vagyunk képesek lesüllyedni, ha úgy véljük, a láthatatlanság leple alatt tehetjük? Most értem meg igazán édesanyámat, aki gyermekkoromban a lelkemre kötötte: távollétében is úgy viselkedjek, mintha ott lenne mellettem. 

Ezt kívánom mindannyiunknak! Őrizzük meg emberi méltóságunkat minden helyzetben!

Címkék: saramago vakság méltóság láthatatlanság

A bejegyzés trackback címe:

https://amelie75.blog.hu/api/trackback/id/tr32149654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zfuly 2010.07.17. 00:49:23

Egy úr nem az illemnek, hanem önmagának borotválkozik.
(Az úr a pokolban is úr / Rejtő)

békymiki · http://mahamudra.blog.hu/ 2010.09.25. 11:49:23

itt szeretném megemlíteni ismét a <a href="http://mahamudra.blog.hu/2010/07/08/salinger_2">könyvet></a>, mely - ahogy Robi mondta - arról szól, hogy miért olyan fontos kipucolni a cipőnket, ha egy rádióműsorba megyünk beszélgetni.
süti beállítások módosítása