Nő vagyok. 39 éves.Újra mederben van az életem. Nem egyszerű egy 15 éves kapcsolatban fenntartani a boldogságot. 13 éve vagyunk házasok. Volt benne minden: hideg, meleg egyaránt. A házasságom előtt voltak kapcsolataim, de sosem ismerkedtem felelőtlenül. Nem a férjem volt az „első”, de vele szerettem meg igazán a testiséget.

Sosem csaltam meg, bár lett volna rá lehetőségem. Nem vágyom a kicsapongásra. Anya vagyok: felelős a család összetartásáért. Ez nem mindig könnyű. Volt, hogy az evésbe, a tornába, a takarításba, a sorozatokba menekültem. 10 éve elképesztő mennyiségű szerelmes ponyvát olvastam. A szülések után nehezen viseltem, ahogy a bombatestű álbarátnőim tuti tippekkel traktáltak, hogyan szerezzem vissza a régi formámat, miközben tudtam, hogy a lábamat tarkító visszerekkel és a hasamon a terhességi csíkokkal egy életre szóló együttélésre vagyunk kárhoztatva.

Két gyerek, sok otthoni meló, és folytonos fáradtság. A férjem egyre többet dolgozik. Mindennel ellát minket, de valami megkopott közöttünk. És egy nap érzem, hogy gáz van. Nagy gáz! Már hetek óta no szex, csak esti homlokpuszi, és állandó kétely. No és utána pofán vág a bizonyosság: megcsalnak! „Jóbarátok” által sebészi pontossággal adagolt méreg: információ arról a nőről, és róluk együtt. Mikor, merre, milyen körülmények között. A ribanc nem hord melltartót.

Nincs más választásom: ultimátum. Én nyerek! Mindig a feleség nyer! Így vagy úgy! Miből gondolja egy ilyen kis ribi, hogy éppen ő miatta hagyja ott a férfi a fél életét? Azt hiszi, hogy ha minket elhagy, majd éppen vele, egy törtető kis senkivel fogja leélni az életét? Ez a nő nem érti, hogy minden, ami két embert összeköt, megvan ebben a házasságban? Nem értem, hogy hogy vállalhatja valaki a szerető szerepét! Szánalmas! A kiéhezett felajánlkozik egy hosszú kapcsolatban élő pasinak. Ideig-óráig működik, de már vége! Egy kis ribi kevés ahhoz, hogy egy 15 éves láncot elszakítson!

A kapcsolatunk megerősödve jött ki a válságból! A gyerekek nőnek, több időnk van egymásra, az ágyban is jól elvagyunk, és egyre inkább értékeljük egymást!

Most jól vagyok.